A zsoltárok

Fejezet 9

Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
2 (9:3) Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
3 (9:4) Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;
4 (9:5) Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ-székben ültél, mint igaz bíró.
5 (9:6) Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
6 (9:7) Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
7 (9:8) Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.
8 (9:9) És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
9 (9:10) És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.
10 (9:11) Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
11 (9:12) Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.
12 (9:13) Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
13 (9:14) Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
14 (9:15) Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
15 (9:16) Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
16 (9:17) Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
17 (9:18) Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.
18 (9:19) Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
19 (9:20) Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted!
20 (9:21) Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela.