Fejezet 140

Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. (140:2)

Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
2 (140:3) A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
3 (140:4) Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
4 (140:5) Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
5 (140:6) Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
6 (140:7) Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
7 (140:8) Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
8 (140:9) Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.
9 (140:10) A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
10 (140:11) Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!
11 (140:12) A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
12 (140:13) Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
13 (140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád elõtt lakoznak az igazságosak.