Fejezet 109

Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.

Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek eledelt.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!
31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.