Fejezet 12

Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. (12:2)

Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
2 (12:3) Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.
3 (12:4) Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
4 (12:5) A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
5 (12:6) A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
6 (12:7) Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
7 (12:8) Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké.
8 (12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.