Fejezet 141

Dávid zsoltára.

Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
2 Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
6 Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
9 Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!
10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!