Fejezet 88

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. (88:2)

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
2 (88:3) Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
3 (88:4) Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
4 (88:5) Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 (88:6) A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztottak a te kezedtõl.
6 (88:7) Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 (88:8) A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
8 (88:9) Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 (88:10) Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 (88:11) Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
11 (88:12) Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
12 (88:13) Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földjén?
13 (88:14) De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 (88:15) Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tõlem?
15 (88:16) Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 (88:17) Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 (88:18) Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 (88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.