Fejezet 69

Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé. (69:2)

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 (69:3) Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 (69:4) Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 (69:5) Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 (69:6) Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:
6 (69:7) Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 (69:8) Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 (69:9) Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.
9 (69:10) Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 (69:11) Ha sírok és bõjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 (69:12) Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 (69:13) A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 (69:14) Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.
14 (69:15) Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;
15 (69:16) Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 (69:17) Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 (69:18) És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 (69:19) Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 (69:20) Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 (69:21) A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 (69:22) Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 (69:23) Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 (69:24) Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 (69:25) Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.
25 (69:26) Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;
26 (69:27) Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 (69:28) Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 (69:29) Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
29 (69:30) Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 (69:31) Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 (69:32) És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
32 (69:33) Látják ezt majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!
33 (69:34) Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
34 (69:35) Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 (69:36) Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 (69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.