A zsoltárok
Fejezet 144
Dávidé.Áldott az Úr, az én kõváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10 Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, akiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.