Fejezet 44

Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. (44:2)

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 (44:3) Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.
3 (44:4) Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.
4 (44:5) Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 (44:6) Általad verjuk le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 (44:7) Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 (44:8) Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.
8 (44:9) Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
9 (44:10) Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 (44:11) Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 (44:12) Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 (44:13) Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 (44:14) Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.
14 (44:15) Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 (44:16) Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 (44:17) A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 (44:18) Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 (44:19) Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:
19 (44:20) Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 (44:21) Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 (44:22) Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.
22 (44:23) Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 (44:24) Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 (44:25) Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 (44:26) Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 (44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!