Fejezet 41

Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. (41:2)

Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
2 (41:3) Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
3 (41:4) Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
4 (41:5) Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
5 (41:6) Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
6 (41:7) Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.
7 (41:8) Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
8 (41:9) Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
9 (41:10) Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
10 (41:11) De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
11 (41:12) Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
12 (41:13) Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
13 (41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!