A zsoltárok
Fejezet 57
Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült. (57:2)Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
2 (57:3) A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.
3 (57:4) Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.
4 (57:5) Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem, emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
5 (57:6) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
6 (57:7) Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
7 (57:8) Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
8 (57:9) Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
9 (57:10) Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
10 (57:11) Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged.
11 (57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!