A zsoltárok

Fejezet 22

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 (22:3) Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 (22:4) Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 (22:5) Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.
5 (22:6) Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 (22:7) De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 (22:8) A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 (22:9) Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
9 (22:10) Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, és biztattál engem anyámnak emlõin.
10 (22:11) Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.
11 (22:12) Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 (22:13) Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 (22:14) Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 (22:15) Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
15 (22:16) Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 (22:17) Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 (22:18) Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 (22:19) Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 (22:20) De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.
20 (22:21) Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.
21 (22:22) Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 (22:23) Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 (22:24) Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!
24 (22:25) Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 (22:26) Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.
26 (22:27) Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 (22:28) Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.
28 (22:29) Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 (22:30) Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 (22:31) Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 (22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!