Fejezet 49

Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. (49:2)

Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
2 (49:3) Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
3 (49:4) Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
4 (49:5) Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
5 (49:6) Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,
6 (49:7) A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
7 (49:8) Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
8 (49:9) Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
9 (49:10) Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10 (49:11) De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11 (49:12) Gondolatjok ez: az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
12 (49:13) Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13 (49:14) Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
14 (49:15) Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
15 (49:16) Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor az megragad engem. Szela.
16 (49:17) Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;
17 (49:18) Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.
18 (49:19) Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
19 (49:20) Mégis az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
20 (49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.