A zsoltárok
Fejezet 56
Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban. (56:2)Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
2 (56:3) Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
3 (56:4) Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
4 (56:5) Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
5 (56:6) Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
6 (56:7) Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
7 (56:8) Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
8 (56:9) Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
9 (56:10) Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
10 (56:11) Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.
11 (56:12) Istenben bízom, nem félek: ember mit árthatna nékem?
12 (56:13) Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
13 (56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában.