Fejezet 30

Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. (30:2)

Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
2 (30:3) Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
3 (30:4) Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
4 (30:5) Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.
5 (30:6) Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
6 (30:7) Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
7 (30:8) Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
8 (30:9) Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
9 (30:10) Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
10 (30:11) Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
11 (30:12) Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
12 (30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged.