Fejezet 64

Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. (64:2)

Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.
2 (64:3) Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.
3 (64:4) A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.
4 (64:5) Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
5 (64:6) Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?
6 (64:7) Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
7 (64:8) De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
8 (64:9) És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.
9 (64:10) Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
10 (64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek.