Mózes negyedik könyve

Fejezet 13

És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 (13:3) Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét, a melyet én adok Izráel fiainak; az õ atyáiknak mindenik törzsébõl egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, a ki fõember közöttök.
3 (13:4) Elküldé azért õket Mózes Párán pusztájából az Úr rendelése szerint; és azok a férfiak mindnyájan fõemberek valának Izráel fiai között.
4 (13:5) Ezek pedig azoknak nevei: A Rúben nemzetségébõl Sámmua, a Zakhúr fia.
5 (13:6) A Simeon nemzetségébõl Safát, a Hóri fia.
6 (13:7) A Júda nemzetségébõl Káleb, a Jefunné fia.
7 (13:8) Az Izsakhár nemzetségébõl Igál, a József fia.
8 (13:9)Az Efraim nemzetségébõl Hósea, a Nún fia.
9 (13:10) A Benjámin nemzetségébõl Pálthi, a Rafú fia.
10 (13:11) A Zebulon nemzetségébõl Gaddiel, a Szódi fia.
11 (13:12) A József nemzetségébõl, a Manasse nemzetségébõl Gaddi, a Szúszi fia.
12 (13:13) A Dán nemzetségébõl Ammiél, a Gemálli fia.
13 (13:14) Az Áser nemzetségébõl Szenthúr, a Mikaél fia.
14 (13:15) A Nafthali nemzetségébõl Nahbi, a Vofszi fia.
15 (13:16) A Gád nemzetségébõl Géuel, a Mákhi fia.
16 (13:17) Ezek ama férfiaknak nevei, a kiket elküldött Mózes a földnek megkémlelésére. És nevezé Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak.
17 (13:18) És mikor elküldé õket Mózes a Kanaán földének megkémlelésére, monda nékik: Menjetek fel erre dél felõl, és hágjatok fel a hegyre.
18 (13:19) És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, a mely lakozik azon: erõs-é az vagy erõtlen, kevés-é az vagy sok?
19 (13:20) És milyen a föld, a melyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és milyenek a városok, a melyekben lakozik: táborokban vagy erõsségekben lakozik-é?
20 (13:21) És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élõfa vagy nincs? És legyetek bátorságosok, és szakaszszatok a földnek gyümölcsébõl. Azok a napok pedig a szõlõzsendülés napjai valának.
21 (13:22) Felmenének azért, és megkémlelék a földet a Czin pusztájától fogva mind Rehóbig, odáig, a hol Hamáthba mennek.
22 (13:23) És felmenének dél felõl, és jutának Hebronig; valának pedig ott Ahimán, Sésai és Thalmai, az Anák fiai: (Hebron pedig hét esztendõvel építtetett elébb, mint az égyiptomi Czoán).
23 (13:24) Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szõlõvesszõt egy szõlõfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a gránátalmákból és a figékbõl is szakasztának.
24 (13:25) Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének, a szõlõfürtért, a melyet lemetszettek vala onnét Izráel fiai.
25 (13:26) És visszatérének a föld megkémlelésébõl negyven nap mulva.
26 (13:27) És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét.
27 (13:28) Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, a melyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse!
28 (13:29) Csakhogy erõs az a nép, a mely lakja azt a földet, és a városok erõsítve vannak, és felette nagyok; sõt még Anák fiait is láttuk ott!
29 (13:30) Amálek lakik a dél felõl való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett, és a Jordán partján pedig Kananeus lakik.
30 (13:31) És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal;
31 (13:32) Mindazáltal a férfiak, a kik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erõsebb az nálunknál.
32 (13:33) És rossz hírét vivék annak a földnek, a melyet megkémleltek volt, Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, a mely megemészti az õ lakóit; az egész nép is, a melyet láttunk azon, szála emberekbõl áll.
33 (13:34) És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az õ szemeikben is olyanok valánk.