A krónikák második

Fejezet 16

Asa király uralkodásának harminczhatodik esztendejében feljöve Baása, az Izráel királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához.
2 De Asa az Úrnak és a királynak tárházából hoza ki ezüstöt, aranyat, és küldé azt Benhadádnak, a Siriabeli királynak, a ki lakik vala Damaskusban, mondván:
3 Szövetség van köztem és te közötted, a mint az én atyám és a te atyád között is volt azelõtt. Ímé küldök néked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a te szövetségedet Baásával, az Izráel királyával, hogy távozzék el tõlem.
4 És engedvén Benhadád Asa királynak, elküldé az õ seregének vezéreit Izráel városai ellen, és bevevé Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthali minden kincses városait.
5 A mit mikor meghallott Baása, abbanhagyta Ráma építését és megszünteté munkáját.
6 Akkor Asa király felvevé az egész Júda népét, és Rámából a köveket és a fákat mind elhordák, a melyekkel Baása a vársot építi vala, és azokból Gébát és Mispát építé.
7 Az idõben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a Siriabeli királyban volt bizodalmad, és nem az Úrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a Siriabeli király hada a te kezedbõl.
8 Avagy nem vala-é a Szerecseneknek és a Libiabelieknek nagy seregök, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adá azokat;
9 Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik õ hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened.
10 Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté õt a tömlöczházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is sokat megnyomoríta.
11 De ímé Asának mind elsõ, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.
12 És megbetegedék Asa, királyságának harminczkilenczedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az õ betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat.
13 És elaluvék Asa az õ atyáival, és meghala az õ királyságának negyvenegyedik esztendejében.
14 És eltemeték õt az õ sírjába, a melyet magának vágatott vala a Dávid városában; és helyezék õt az ágyba, a melyet megtöltének drága fûszerekkel, s kenõcscsé feldolgozott jó illatokkal, és érette felette nagy égést rendezének.